Hálózatoptimalizálás: kulcs a dekarbonizációban
- balazsnagy3
- szept. 24.
- 2 perc olvasás
A fenntarthatóság ma már közös jövőképünk része. Az Európai Unió célja, hogy 2050-re elérje a klímasemlegességet, és ennek mérföldköveként 2030-ra legalább 55 százalékkal mérsékelje az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Magyarország ugyanezt a nettó zéró célt vállalta, a Nemzeti Energia- és Klímatervben rögzítve a hozzá vezető lépéseket. A kibocsátáscsökkentés tehát nem távoli ügy, hanem a következő évek egyik legfontosabb átalakulása, amely minden vállalat működését érinti.
A kibocsátások forrásait a GHG Protocol (Greenhouse Gas Protocol – az üvegházhatású gázok számvitelének és jelentésének nemzetközi sztenderdje) három kategóriába sorolja:
1-es kategória:
a közvetlen, vállalaton belüli kibocsátások, például a saját üzemek és járművek működéséből.
2-es kategória:
a vásárolt energia – villamos energia, hő vagy gőz – előállításához kapcsolódó kibocsátások.
3-as kategória:
minden további, az értékláncban keletkező kibocsátás, a beszállítói tevékenységektől a szállításon át egészen a termékek felhasználásáig és életciklusuk végéig.
A legtöbb vállalatnál a Scope 3 adja a teljes kibocsátás legnagyobb részét, sokszor többszörösen meghaladva az operatív működésből fakadó kibocsátásokat.
Ezért a dekarbonizációban a legnagyobb hatás nem apró működési javításokban, hanem az ellátási lánc szerkezetének újragondolásában rejlik. A gyártóhelyek és raktárak elhelyezkedése, a szállítási módok megválasztása, a beszállítói források kialakítása mind döntően formálják a kibocsátási szintet. Egy-egy ilyen stratégiai döntés hosszú távon jelentősen befolyásolja a hálózat gazdasági és környezeti teljesítményét.
A hálózatoptimalizálás célja, hogy ezek a döntések ne megérzésen, hanem adatokon és számszerűsített forgatókönyveken alapuljanak. A modellezés segítségével láthatóvá válik, milyen következményekkel jár, ha egy raktárat közelebb helyezünk a piacokhoz, ha a közúti szállítást részben vasútra vagy hajóra váltjuk, vagy ha egy gyártási helyszínt más régióba telepítünk. Az ilyen elemzések képesek egyszerre bemutatni a költségek, a szolgáltatási szint és a kibocsátások közötti összefüggéseket, és világossá tenni azokat a kompromisszumokat, amelyek elkerülhetetlenek a gazdasági és fenntarthatósági célok együttes teljesítésekor.
Ebben nyújt támogatást technológiai partnerünk, az AIMMS, amely előre konfigurált alkalmazáscsomagként fejlesztette ki az SC Navigator-t — egy felhasználóbarát platformot a supply chain hálózat tervezéséhez és stratégiai döntéseinek optimalizálásához. A megoldás lehetővé teszi, hogy létrehozzuk az ellátási lánc digitális ikrét (digital twin), és különböző fenntarthatósági szcenáriókat futtassunk le. Az SC Navigator nemcsak a CO₂-kibocsátást képes kezelni — például pénzügyi dimenzióként is, „carbon cost” formájában —, hanem további ESG-mutatók modellezésére is alkalmas.
A platform testre szabható célok segítségével lehetővé teszi többek között az energia- és vízfelhasználás, a hulladékkezelés, a klímakockázatok vagy akár az újrahasznosított anyagok hatásának szerepeltetését. Így mind a környezeti, mind a gazdasági szempontok összevethetők, és rugalmasan illeszthetők a vállalat specifikus céljaihoz. Az interaktív vizualizációk (2. ábra) segítik a döntéshozókat, hogy átlátható módon mérlegeljék az alternatívákat, és tudatosan válasszanak a lehetőségek közül.
A hálózatoptimalizálás kettős előnyt kínál. Egyrészt képes jelentős kibocsátáscsökkentést elérni az ellátási lánc átalakításával, másrészt közvetlen üzleti előnyöket hoz: alacsonyabb költségeket, hatékonyabb készletgazdálkodást és ellenállóbb működést a piaci vagy szabályozási változásokkal szemben. Ez a kettős előny teszi a hálózatoptimalizálást az egyik legerősebb eszközzé a fenntarthatósági célok elérésében.
A dekarbonizáció önmagában is kulcsfontosságú környezeti és szabályozási követelmény. Az üzleti érték azonban akkor válik igazán kézzelfoghatóvá, amikor a vállalatok ezt a célt hálózatoptimalizálással kapcsolják össze. Így a klímacélok teljesítése mellett további üzleti potenciálok is felszínre kerülnek: költségcsökkentés, rugalmasabb működés és erősebb versenyképesség. A hálózatoptimalizálás – megfelelő szakmai módszertannal és a legalkalmasabb eszközökkel – ennek a közös jövőképnek az egyik leghatékonyabb formálója.
Hozzászólások